2014. március 20., csütörtök

A Szürke Kisegér - 3. rész

Másnap reggel siettem át hozzá, hogy mielőbb felkeltsem, mert nyitni kell a stúdiót, hamarosan érkeznek a lányok. Mikor beléptem az ajtón, már ébredezett.
- Gyere, át kell mennünk a házba! - kértem őt. - Itt hamarosan munka lesz.
- Jó, rendben. - válaszolta álmosan, miközben megérkezett Havaska és Estike, a két modellem. Kissé korán jöttek.
- Juj! - nyávogott az egyik. - Ki ez a kis szutykos?
- Az utcáról szedted fel? - finnyáskodott a másik.
- Elég, lányok! Ő az új modellem, Otília. - mondtam.
- Még hogy modell! Tehát, olyan volna, mint Mi?
- Inkább, mint egy szürke... - méregették...
- ...kisegér. Tudom. - fejezte be a lány.
- Pontosan! - helyeselték.
- Macskaszemek nem is láthatnak mást. - mondtam lezárva a témát. - Gyere, induljunk!
Átmentünk a házba.
- Kérlek, ne haragudj a lányok miatt, ők mindenkivel ilyenek! - mondtam.
- Jól látnak engem, én is azt gondolom, amit ők. Nem tudom, te miért nem látod!
- Engedd meg, hogy segítsen neked a sminkes és a fodrász, akkor olyan lehetnél, mint ők!
- Az nem én volnék. Kérlek, ne!
- Ezt majd még meglátjuk. Itt a házban mindent megtalálsz, amire szükséged lehet. Nyugodtan térképezd fel! Délben végzek, és jövök!
- Jó. Rendben. Köszönöm.

2014. március 7., péntek

A Szürke Kisegér - 2. rész

Szinte azonnal felfalta a vacsoráját.
- Biztosan szeretnél megmosdani, és utána aludni egy puha ágyban. - állapítottam meg.
- Igen, -szólt félénken, - szeretnék.
- Jól van. Előbb tégy meg nekem valamit! Hadd fotózzalak le most!
- Miért?
- Ahogy már mondtam, mert tetszel.
- Jó, rendben.
El se hittem, hogy ilyen könnyen beleegyezik. Bevezettem a műterembe, és fotózni kezdtem őt.
- És mondd csak, mi is a neved? - kérdeztem kíváncsian. Minél többet akartam tudni róla.
- Otília. - válaszolta.


- Ez az igazi neved?
- Miért?
- Mert elég ritka.
- Nem tudom, hogy lenne más nevem...
- Nemrégiben múlhattál 18, ugye?
- Augusztus 1-jén.
- Mióta nem jársz suliba?
- Még júniusban voltam.
- Ha nálam fogsz lakni, szeretném, ha újra járnál. Megadok neked bármit, amit szeretnél.
- Miért?
- Csak.
Telt-múlt az idő, és lassan bágyadni kezdett.
- Látom, hogy fáradt vagy, gyere át a házba!
- Nem. - szólt védekezőn. - Oda nem megyek. Inkább elalszom itt.
- De hol? A földön?
- Igen. Ott szoktam.
- Tudom, hogy meg vagy rémülve, csak emiatt rendben, ma lehet így. De csak ma! Hozok neked párnát és takarót. Hátul a terem mögött van a mosdó!
Elmentem az ágyneműért, és mikor visszaértem, láttam, hogy már elaludt, és a csapig sem jutott el.




Folyt, köv. a jövő héten.

2014. március 4., kedd

A Szürke Kisegér - 1. rész

Egy nap, ahogy a városban fotózgattam, az egyik kihalt utcában megpillantottam egy lányt, aki felkeltette a kíváncsiságomat, és utána eredtem. A téglafalak egyik beugró részében találtam rá, ahogy összekuporodva üldögélt.
Piszkos külseje és kócos haja bárkit távol tarthatott volna, engem érdekelni kezdett ez a lány. Nagy szemüvege és hajának tincsei szinte teljesen eltakarták bájosan maszatos arcát. Előtte álltam, és ő lassan felnézett rám, tekintetéből harciasság áradt, amit félelmének és bizalmatlanságának tudtam be. Bármily csúnyán is nézett rám, gyönyörű volt.
- Fotós vagyok. - szóltam hozzá. - Szeretném, ha a modellem lennél!
Nem szólt, de a szeméből kiolvastam, hogy meglepődött, de abban a pillanatban újra összeráncolta szemöldökét.
- Nem hiszel nekem, igaz? - kérdeztem. - Itt a névjegyem, kérlek, tedd el és gyere el majd hozzám!
A kártyát a térdére raktam, más lehetőség híján, mert nem nyúlt érte, végül mégis kezébe markolta, majd bizonyítékul és magamnak emlékként megpróbáltam őt lefotózni, de ekkor felsikított, hogy "Ne!", és elszaladt. Jól meglepődtem váratlan reakcióján, de sikerült egy képet csinálnom róla.

Aznap éjszaka zajra ébredtem odakintről.
Ahogy kinéztem az oldalsó ablakon, láttam, hogy a stúdiómban zseblámpa fénye cikázik, és az iroda ablaka tárva-nyitva. Gyorsan átöltöztem és már szaladtam is elkapni a betörőt. Óvatosan lopóztam utána, hogy meglessem milyen betolakodó jutott be a műtermembe. Ekkor megláttam őt, és kezdett ismerősnek tűnni... aztán már tudtam, hogy kiről is van szó. Épp az irodában kutatott a polcokon, mikor határozottan beléptem az ajtón és felkapcsoltam a villanyt.
Megijedt és földbe gyökerezett a lába, majd amint feleszmélt, hirtelen menekülni próbált, de elkaptam a kis bestiát. Hiába hadonászott, kapálódzott, erősen fogtam, magamhoz szorítottam.
 - Mi már ismerjük egymást, nemde? - súgtam a fülébe. - Nem kell félned, nem bántalak! Tudod, nem egészen így képzeltem azt, amikor kértelek, hogy gyere majd el hozzám!
A ficánkolása kissé alább hagyott.
- Mit kerestél?
Nagy nehezen megszólalt:
- A fotómat.
- Minek az neked?
- Kell és kész.
- Betörsz hozzám egy fotó miatt? Bolond vagy? Vagy vaj van a füled mögött?
- Add vissza! - kiabált.
- Ha megmondod miért olyan fontos neked!
- Azt soha!
- Akkor hívom a rendőrséget!
- Csak azt ne!!! - rémült meg, és szinte elernyedt a karjaimban. A szemembe nézett végre, és megláttam édes arcát.
- Mit csináltál? Halljam! Betörtél máshova is?
- Csak a boltból loptam. - mondta félénken.
- Észrevették?
- Azt hiszem nem. Éhes voltam.
- Miért vagy az utcán?
- Árvaházban laktam, de már nem maradhattam.
- Mióta?
- Lassan egy hónapja.
- Akkor nincs semmid és senkid?
- Nincsen.
A székre ültettem a lányt és leguggoltam elé.
- Mondtam, hogy lefotózlak, pénzt is kapnál ezért!
- Egy ilyen koszos, csúf szürke kisegeret? Ez csak egy rossz tréfa lehet!!
- Nem vagy szürke kisegér, és ezt te is meg fogod látni!
- Nem hiszek neked, te is csak bántani akarsz! Kigúnyolni!
- Ez nem így van. Akkor nem akarod?
- Nem! Engedj el! - szólt mérgesen.
- Nem úgy van az! Te ki akartál engem rabolni! Nekem sem kell elhinnem, hogy csak a képért jöttél! Választhatsz! Vagy itt maradsz és teszed, amit mondok, vagy mész rendőrkézre!
A lány láthatóan megrémült.
- Milyen képek lennének azok? - kérdezte beletörődve.
- Művész vagyok. Egyelőre így akarlak lefotózni, ahogy vagy. Mert szép vagy. Érdekes vagy. De ha nem akarod, lehetnél a házvezetőnőm is, bentlakással. Szükségem lenne segítségre. Mit gondolsz?
- Nem csapsz be?
- Próbáljuk ki! Gyere, készítek neked ennivalót!
- Ott a házadban?
- Igen.
- Van még ott valaki?
- Nem, senki. Egyedül élek.
- Egyedül? Te és én ketten a házadban? Félek ettől!
- Jól van. Akkor, hogy jobban megbízzunk egymásban, várj meg itt, amíg hozok neked enni!
- Jó.

...................................................................
Folyt, köv.