2014. április 27., vasárnap

A kalitka

A héten készítettem egy kalitkát, mert találtam egy fantasztikus fotót, ami nagyon megihletett. Ez volt az:

https://www.flickr.com/photos/116494153@N05/13897986855/in/photostream/

Az én kalitkám nagyobb és másabb lett, de igazán tetszik a végeredmény, és remélem, Nektek is tetszeni fog. Itt még natúr fehérben látható:

Felcsavart papírrudakból állítottam össze, majdhogynem úgy, mint ahogy kosarat készít az ember. Úgy gondoltam, hogy a fehér szín is szép, de nekem inkább valami sötétebbre van szükségem. Igazán tanakodtam rajta, hogy sötétzöld, bordó, barna vagy fekete legyen-e. Még a lila is szóba jött, végül a "vörösbor" elnevezésű akrilfesték mellett döntöttem.
Belepróbáltam pár babát is, hogy az elképzeléseim szerint melyik volna majd leginkább megfelelő arra a szerepre, hogy bezárva legyen a kalitkába. Egyelőre csak Skelita-t mutatom meg így, de kipróbáltam Rochelle-lel, Venus-szal, Cupid-dal is. Gondolkodtam Draculaura-n is, de neki már megvan a fix szerepe, úgyhogy őt végül kizártam ebből a lehetőségből. Cupid számára szintén jobb ötletem támadt, de ez még titok. A "nagy történet", aminek azt hiszem a "Szörnymágiák" címet adom, majd csak akkor indul útjára, ha minden olyan baba meglesz, amit kigondoltam hozzá... (de ebből lehet, hogy írok egy bejegyzést hamarosan). Viszont, addig is fogok mutatni pár elkészült helyszínt vagy tárgyat, ami ebben a történetben lesz.
Szóval, a kalitka és Skelita:


Mivel így elég üres a látvány, készítettem futónövényt is hozzá. Monika szuper blogján találtam ezt a remek elkészítési módszert, bár én végül kartonpapírból készítettem el a leveleket:

http://planetaparczun.blogspot.hu/2014/04/miniaturowe-rosliny-doniczkowe-z.html

Így a kalitka egy kis növényzettel ilyen lett:





2014. április 22., kedd

A Szürke Kisegér - 5. rész

Másnap mindent elmeséltem neki, és kicsit tartott a népszerűség gondolatától, de már nem volt választása. Pár hét múlva remek hírekkel hívott a szerkesztő:
 - Megkaptuk a visszajelzéseket az olvasóktól. Nagyon sokan szeretik a sztár ikerlányokat, őket mindenki ismeri, viszont épp annyira sokan kíváncsiak az otthontalan kis Otíliára is. Az eredmény az, hogy az olvasók a hétköznapi lányokról készült fotókra pont olyan kíváncsiak, mint a fotómodellekére. Otíliában az egyszerű, természetes szépséget látják. Nemcsak a sorsa felől érdeklődnek, hanem a mindennapjai iránt is. Úgyhogy Eliot, szerintem, már tudod is a dolgod!
- Igen, Jack, minden világos! - mondtam neki, és az eredménynek nagyon örültem.
Aznapra összehívtam a lányokat, és elmeséltem nekik mindent.
- Úgyhogy a következő lesz! - folytattam. - Ott van a szekrényben még pár ilyen kosztüm, Estike és Havaska, vegyétek fel őket!
Jól ismertem az ikreket, nekik mindegy volt, miben vannak fotózva, és a képekhez bármilyen jelmezt szerettek magukra venni, hiszen profi modellek. Így végül elkészültek azok a fotók, amik hamarosan meghozták a hírnevet Otíliának is, aki így pont olyan népszerű modell lett, mint a cicalányok.






A sok munka alatt Estike és Havaska nagyon megszerették a lányt, én pedig a fogadást megnyervén csak annyit kértem, hogy maradjon minden ilyen jó mindnyájunk közt továbbra is.
Otíliám egyre több felkérést kapott, gazdag és elegáns híresség vált belőle.








És hogy mi lett kettőnk közt? Az már egy másik regény... :-)

Vége.

2014. április 11., péntek

A Szürke Kisegér - 4. rész

Hamar eltelt ez a délelőtt, és mikor visszamentem a lányhoz, különös meglepetésben volt részem. Szolgálólány ruhában takarított a nappaliban.

- Mit csinálsz és mi van rajtad? - kérdeztem mosolyogva.
- Beszéltük, hogy lehetnék a házvezetőnőd, és gondoltam el is kezdem, hogy hasznossá tegyem magam. Ezt a ruhát az egyik szekrényben találtam.
- Igen, ez egy fotózáshoz használt kosztüm. Hadd nézzelek!
Alaposan szemügyre vettem.
- Még hogy nem vagy szép! Csodálatos vagy! - mondtam neki, és látszott, hogy zavarba jött.
- Té-tényleg?
- Hidd el!
- Akkor köszönöm. - mosolyodott el.
Ebben a pillanatban benyitottak a lányok.
- Nahát! Már egy fokkal jobban néz ki a kis Szörnyed! - mondták. - És megtalálta a saját stílusát is!
- Kedveseim, ne gúnyolódjatok! Otília a legszebb, akit valaha láttam! - védtem meg.
- Valóban, a pofija bájos, de annyira egyszerű teremtés! - állapították meg. - De nem ezért jöttünk, hanem, hogy vigyél minket étterembe! Már nagyon éhesek vagyunk!
- Amennyiben nem bánjátok, ha Otília is velünk jön!
- Nem! Én nem! - tiltakozott azonnal. - Nem vagyok éhes, és mást is szeretnék csinálni. Menjetek csak nyugodtan nélkülem!
Nem szívesen hagytam magára, mégis úgy tettem, ahogy akarta.
Amíg az étteremben voltunk továbbra is Otília volt a téma. Fogadást kötöttem a lányokkal, hogy pont olyan sztárt csinálok belőle, mint, amilyenek ők. Hitték, hogy ez lehetetlen. Majd felhívtam a divatmagazin szerkesztőjét ezzel a témával kapcsolatban. Nem sokkal később be is mentem az irodájába... végül csak késő este értem haza, mikor Otília már aludt.


(Folyt, köv. az utolsó résszel.)