2014. szeptember 19., péntek

Jane Boolittle

Az apja Doctor Boolittle. Ő és Dr. Moreau találtak rá a dzsungelben tíz évvel ezelőtt, mikor még kicsi lány volt. Adoptálták és azóta velük él a kutatóállomáson. Jane ért az állatok nyelvén, ezért tolmácsként is hasznát veszik. Háziállata egy voodoo lajhár, akinek Needles a neve. Jane fél a szörnytársaitól, csak az állatok közt érzi jól magát, de az apjáék szerették volna, ha a Monster High suliba jár, hogy be tudjon illeszkedni közéjük.
Tömören ennyit Jane-ről eredetileg. Tudjátok, hogy nem igazán szoktam belemenni a babák, karakterek ismertetésébe, mert róluk számtalan oldalon lehet olvasni, jobb szeretem inkább a saját nézőpontomból megmutatni őket.

Jane nálam nem dzsungellakó, számomra ő csak egyszerűen a Sámán lánya, egy indián lány. Egy olyan karakter, aki  voodoo szertartásokat tart, kapcsolatba tud lépni a holtakkal, sámáni erővel rendelkezik. Nem szándékozom el nem fogadni az eredetileg kitalált karaktert, én csak egyszerűen ezt látom meg benne.

Amikor Jane még csak bemutató baba volt (még nem volt piacon), nekem nem is tetszett, és nem terveztem, hogy veszek majd belőle. Csakhogy egy napon két dologra jöttem rá: az egyik, hogy hasznos lenne egy ilyen különleges szereplő, a másik, hogy eszembe jut róla a pc-s Blair Witch játék. Az én fantáziámban Jane pont olyan kopár erdőbe illő, mint a játékban, tipi-ben, wigwam-ben vagy jurtában lakva...
Nem tudom mondtam-e már, de vannak pc-s játékok, amik nagy hatással vannak rám. A Blair Witch csak az ötödik ilyen szempontból. Amit igazán hozzám közelállónak érzek, az a Silent Hill és a Resident Evil. Az MH babák legtöbbje teljesen beleillik az ilyen a környezetekbe, és ez megfog bennük. Ilyen stílusban szeretném készíteni a Szörnymágiákat is.
Viszont említettem már, hogy lesz Abbey-vel is egy sztori, ami kalandos lesz, mint a Tomb Raider vagy a Drakan. Ezek a játékok mind megihletnek engem, és ezek a babák remek eszközök hozzájuk.
Visszatérve Jane-re, mikor később már boltban is láttam élőben, beleszerettem a lila bőrébe. Szerintem, félelmetesen néz ki ez a szín:


Azt hiszem, szeretem a lila bőrű babákat. Most, hogy meg már elvileg kapható Avea Trotter, a kentaur, akinek hasonló színe van, alig várom, hogy párba állíthassam a két lányt. Mintha testvérek lennének.
Jane sétapálcája egyébként egy filctoll, természetesen lila színnel ír. Ez a lajhár meg nem is tudom... nekem nem tetszik, mondhatnám ronda. De legalább mosolyog, úgyhogy kedves, és a szerencsétlensége miatt aranyos is, mert Jane szerint mindig beleakad valamibe...

2 megjegyzés:

  1. Ó, ismerős az érzés, nem is értem, hogy mondhattam azt: nem kell az "öreg" H.D. Ken. :) Szerintem egyáltalán nem gáz, ha a karakter megfrissül, hiszen épp ez a jó: mindenki egy kicsit újjá tudja varázsolni. Megyek, és megvarázsolom én is a szörnyikéimet pár ruhával :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez egy jópofa dolog újjá varázsolni egy-egy baba személyiségét, érdekes lenne egy olyan játék is, hogy egy adott babában ki-milyen karaktert látna meg, mit hozna ki belőle! :-)
      Kíváncsi leszek milyen ruhákat készítesz nekik!! :-)

      Törlés