2015. június 24., szerda

Kő-papír-olló

Már régóta gondolkozom egy kőkorszaki történeten (jó-jó, tudom, hogy ez már a sokadik, amiről csak beszélek, de azért elmesélem). Szóval, nem vagyok teljesen Flintstones rajongó, mert maga az elgondolás nagyon tetszik, szuper ötletes, és a szereplőket is szeretem, de a sztori néha kissé fáraszt. Ettől függetlenül remek mese találmány. Steffi Love-val gondoltam megeleveníteni az eredeti szereplőket, de aztán nem volt kedvem koppintani, így másfelé vettem az irányt. Viszont így is a járgányhoz onnan vettem a mintát, mert ezt valahogy nem is lehet másképpen kitalálni:
Aztán gondolkodóba estem miféle történetet lehetne hozzá gyártani, miből és hogyan... Rájöttem, hogy igazán primitív módon el lehet készíteni hozzá egy lakást a kellékekkel, szinte csak köveket kell modellezni, vagy akár valódi köveket felhasználni a berendezéshez. Valami egyszerűt és frappánsat akartam, de rájöttem, nekem ez nem megy. Ez tegnap derült ki, amikor készen lettem a kőházikó falaival, és rákerült az ajtó is a nyílásra... Bármennyire is szimpla lett, mégis csak luxust látok benne. Így néz ki önmagában (a padló még nincs készen):

Semmi extra, mégis egyből tudtam, ha egy kis növényzettel csinosítom egészen egzotikus hatást kelt.

Egyelőre úgy látom, hogy nagyobb növények kellenek, nemcsak azért, mert az jobban mutat, hanem, mert az őskorban talán nagyobbak is voltak. Az ablakokra függöny is kerül majd, és természetesen nem ilyen sötét lesz a kilátás. A bútorokat szeretném egyszerűbbre készíteni, mintha kövekből lenne, de majd meglátom mi-hogyan mutat. A ruhák... Szerintem, szuper trendi őskori cuccokat lehetne hozzá tervezni. Ha mindebbe belegondolok, rengeteg munka. Megpróbálok nem elkanyarodni tőle, és ha sikerül, a történet címe: "Kő-gazdagok" lesz, ami magáért beszél. :-)



2015. június 2., kedd

Könyves helyiség Ghouliának

Eredetileg könyvtárat akartam, aztán könyvesboltban gondolkodtam, és ahogy most nézem a képeket, jó, ha beérem valamiféle könyves szobával. Mindenesetre, bővíteni bármikor tudom, csak a festéssel lesz gondom, mert ez a barna, amivel a szekrények lettek lekenve, sok színből kevert barna, és persze nem maradt belőle szinte semmi. Nehéz lesz újra eltalálni ezt az árnyalatot, ha folytatni akarom, márpedig elkelne.

A szekrényeken látszódik, hogy kartonból készültek. Az elemeit natúr csomagolópapírral vontam be. Kissé idő- és energiaigényes művelet volt a szekrényeket megcsinálni, rengeteg csomagoló, ragasztó és festék ment el rá.
(A zöld háttér nem erre a témára lett szánva, de mivel a helyiség falai is zöldek lesznek, ezért ezt raktam be a fotózáshoz. A falakat még meg kell csinálnom hozzá, ajtó kell, ablak kell...)

A könyvek készítésével kezdtem az egészet. Nem, nem darabonként van csinálva. Egészben van.
Kell hozzá egy vagy sok fogkrémes doboz. Amit az oldalillesztésnél szétválasztunk, azaz szétnyitjuk lapjára az egészet. Majd kifordítjuk, hogy a natúr felülete legyen kívül, amit festeni fogunk tudni.
Én gyűjtögetek mindig mindenféle dobozokat, így a fogkrémeseket is, ezért nekem volt belőle elég. Viszont, ha valaki híján van vele, akkor csak egyet kell szerezni és sablonként használni. Dekor kartonra rajzoljuk fel, mert az áll a legközelebb a fogkrémes doboz papírfajtájához.

Ha ki vannak már fordítva, akkor jöhet a vonalkázás. Felrajzoljuk a könyvek gerincét és felülről a lapjait.
Ha megvagyunk az összes dobozzal, jöhet a festés. Az én könyvsorom lapjai azért ilyen sárgák és szürkék, mert eredetileg egy régi könyvtárat akartam, ahol már sárgák a könyvlapok, és akár még kicsit koszosak is...
A különböző márkájú fogkrémek dobozai más-más méretűek, ezért játszatunk a könyvek méretével is. Akár a dobozok hosszából le is szedhetünk, ügyelve, hogy maradjon a végén oldala, ahogy eredetileg is. Aztán mellérakhatunk egy más méretű sort, így máris vegyesebb hatást adnak a könyvek. Én nem próbáltam ki, de tervezem, hogy ilyen könyvsorokat is csinálok majd hozzá.

A szekrény méretét érdemes a könyvsorokhoz igazítva elkészíteni. A polcok hosszára pár mm-t ráhagyni, hogy biztosan beférjenek a könyvek.

Ghoulia elégedetten vette birtokba szekrényeit.

Így utólag jöttem rá egyébként, hogy én Ghouliát mindig könyvekkel fotózom. Amit igazán sajnálok, hogy már nincs meg a pizsamás csajszim, de vele is régen ilyen képek készültek: